Ennek apropóján pár héttel ezelőtt az egyik "tagtársunk" körbetrombitálta a lányokat: az ötlete az volt, hogy a "boldog szülinapot!" betűiből mindenki vállaljon egyet és készítsen egy képeslapot belőle, amit aztán a születésnap előestéjén feltöltünk az oldalra és postán el is küldünk az ünnepeltnek. Személyesen nem ismerem ugyan az oldalgazdákat, de nagyon szívesen részt vettem a dolgoban, egyszerűen főként azért, mert hálás vagyok ezért a kedves kis közösségért - akikkel aztán a titkos konspiráció során csak jobban összerázódtunk...!:-) Nehéz volna leírni, mi minden történt aztán a legnagyobb titokban, hiszen naponta legalább 50 (!!) email jött-ment, hogy ki melyik betűt csinálja, az eddig csak digitális oldalakat készítők tanácsokat és bíztatást kértek, aztán körbeküldtük a kész munkákat, hiszen feltölteni még nem tudtuk... Aztán jöttek a további részletek, hogy mikor kell postára adni, pontosan ki mikor mit tölt fel és hogyan csináljuk, aztán született egy blog is az egészhez, ahová mindenkinek kommentelve felkerülhetett a munkája - így van egy napló, egy emlék is az egészről, plusz a sok üzenőfalas üzenet, amit végül chat-nek használtunk a levelek mellett...
Végül pedig elérkezett a tegnap este: a feltöltés! Az egyik szerkesztő előzőleg beszélt az ünnepelt férjével, aki egyébként az egész oldal technikai hátterét csinálja, hogy "tartsa távol a géptől az asszonyt", amíg mi dolgozunk - mint utóbb kiderült, ez aztán mindenféle technikai manőverekkel és némi füllentéssel nagyon jól sikerült...!:-) Tegnap éjfélig chat-eltünk és kép-töltöttünk, jó kis virtuális buli kerekedett a dologból. Amíg mi csajok a gép előtt ültünk, a legtöbbünk párja meccset nézett és ezt kommentáltuk mi is lelkesen; volt, aki lázas betegen ült a gép mellett és voltak, akik a fel-felsíró csemetéhez szaladgáltak közben... (Én meg például söröztem.)
Éjfélig felkerült minden betű, fordított sorrendben, így a galériában reggel végül a "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT [név]!!!" fogadta az ünnepeltet - a nevet és a "születésnapot"-ot is végig ki kellett írni és 3 felkiáltójel lett, mert összesen 27-en vettünk részt az ajándékozásban!:-))) Reggel kezdődött minden előről, valaki már hajnal hatkor leste, hogy mikor érkezik az ünnepelt, de úgy 10 óráig semmi sem történt... Éppen elmentünk a kisfiammal és apósommal fagyizni, chat-ablakot nyitva hagytam, amikor arra értem vissza, hogy ujjongás van!:-D Persze volt meghatódás, rötyögés, virtuális ölelés és minden, ami gép előtt ilyan esetben gombokat nyomogatva lehetséges... Olyan jó volt!!!:-)))
Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy a scrapbookolás valóban egy olyan "hobbi", ami nem kevesebb, mint egy életforma, egy életszemlélet. Amit hiába űz többnyire egymaga az ember, valójában egy közösségi, közösség- és kapcsolatépítő elfogalaltság, aminek minden szinten életformáló, életminőség-javító hatása van és rengeteg örömet hordoz magában. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyennek a részese lehettem, lehetek továbbra is és ilyen értékes emberek közösségébe tartozom - és ezt minden felesleges pátosz nélkül, őszintén így gondolom. Sok fronton volna még szükség a Világban ennyi "szívre" és összetartásra.
Ez fogadta az ünnepeltet ma reggel:
Ez pedig a saját "O"-betűm nagyban:
Úgy készült, hogy kivágtam egy sötétkék fotókartonbol a 10x15-os alapot es körben narancs-szinű pasztellceruzával satíroztam. A betűt word-ben 450-es nagyságúra nagyítottam (Arial Narrow félkövér) és beállítottam, hogy csak a körvonalai látsszanak, így nyomtattam ki. Ezt körbevágtam, majd a választott színes papírra (sima tesco-s csomagolópapír jópofa, nyári papucsos mintával) tettem és körberajzoltam, kivágtam azt is. A színesből kivágott O-betűt aztán sima kartonra ragasztottam és azt ugy vágtam már körbe. Így készen is volt a színes betűalapom!:-) Színben hozzáillő Rayher szalagokat válogattam és simán rákötöttem néhány darabot csomózva. A legvastagabb szalagból készült a masni. Ezután ragasztottam az egész, felszalagozott betűt az alapra. A pici gombok is voltak már itthon, mindegyikbe más szinű cérnát fűztem, a gomb hátulján megkötöttem és ráragasztottam aztán a betűre.
