2008. június 22., vasárnap

A Meglepi

Azt hiszem, életem eddigi legjópofább, legmeghatóbb, picit "guinness-könyv-szagú" ajándékozásban vettem részt az elmúlt hetekben, aminek ma reggel volt a csattanója. Az előzményekbe és részletekbe most nem mennék bele, de van egy olyan magyar scrap-oldal (www.scrap.hu), amire már itt is többször hivatkoztam, ahol nagyon szívesen megfordulok naponta a társaság kedvéért, heti-havi kihívásokon agyalok és alkotok, ahol inspiráljuk egymást - és amelynek egyik gazdája ma ünnepelte a születésnapját.

Ennek apropóján pár héttel ezelőtt az egyik "tagtársunk" körbetrombitálta a lányokat: az ötlete az volt, hogy a "boldog szülinapot!" betűiből mindenki vállaljon egyet és készítsen egy képeslapot belőle, amit aztán a születésnap előestéjén feltöltünk az oldalra és postán el is küldünk az ünnepeltnek. Személyesen nem ismerem ugyan az oldalgazdákat, de nagyon szívesen részt vettem a dolgoban, egyszerűen főként azért, mert hálás vagyok ezért a kedves kis közösségért - akikkel aztán a titkos konspiráció során csak jobban összerázódtunk...!:-) Nehéz volna leírni, mi minden történt aztán a legnagyobb titokban, hiszen naponta legalább 50 (!!) email jött-ment, hogy ki melyik betűt csinálja, az eddig csak digitális oldalakat készítők tanácsokat és bíztatást kértek, aztán körbeküldtük a kész munkákat, hiszen feltölteni még nem tudtuk... Aztán jöttek a további részletek, hogy mikor kell postára adni, pontosan ki mikor mit tölt fel és hogyan csináljuk, aztán született egy blog is az egészhez, ahová mindenkinek kommentelve felkerülhetett a munkája - így van egy napló, egy emlék is az egészről, plusz a sok üzenőfalas üzenet, amit végül chat-nek használtunk a levelek mellett...

Végül pedig elérkezett a tegnap este: a feltöltés! Az egyik szerkesztő előzőleg beszélt az ünnepelt férjével, aki egyébként az egész oldal technikai hátterét csinálja, hogy "tartsa távol a géptől az asszonyt", amíg mi dolgozunk - mint utóbb kiderült, ez aztán mindenféle technikai manőverekkel és némi füllentéssel nagyon jól sikerült...!:-) Tegnap éjfélig chat-eltünk és kép-töltöttünk, jó kis virtuális buli kerekedett a dologból. Amíg mi csajok a gép előtt ültünk, a legtöbbünk párja meccset nézett és ezt kommentáltuk mi is lelkesen; volt, aki lázas betegen ült a gép mellett és voltak, akik a fel-felsíró csemetéhez szaladgáltak közben... (Én meg például söröztem.)

Éjfélig felkerült minden betű, fordított sorrendben, így a galériában reggel végül a "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT [név]!!!" fogadta az ünnepeltet - a nevet és a "születésnapot"-ot is végig ki kellett írni és 3 felkiáltójel lett, mert összesen 27-en vettünk részt az ajándékozásban!:-))) Reggel kezdődött minden előről, valaki már hajnal hatkor leste, hogy mikor érkezik az ünnepelt, de úgy 10 óráig semmi sem történt... Éppen elmentünk a kisfiammal és apósommal fagyizni, chat-ablakot nyitva hagytam, amikor arra értem vissza, hogy ujjongás van!:-D Persze volt meghatódás, rötyögés, virtuális ölelés és minden, ami gép előtt ilyan esetben gombokat nyomogatva lehetséges... Olyan jó volt!!!:-)))

Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy a scrapbookolás valóban egy olyan "hobbi", ami nem kevesebb, mint egy életforma, egy életszemlélet. Amit hiába űz többnyire egymaga az ember, valójában egy közösségi, közösség- és kapcsolatépítő elfogalaltság, aminek minden szinten életformáló, életminőség-javító hatása van és rengeteg örömet hordoz magában. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyennek a részese lehettem, lehetek továbbra is és ilyen értékes emberek közösségébe tartozom - és ezt minden felesleges pátosz nélkül, őszintén így gondolom. Sok fronton volna még szükség a Világban ennyi "szívre" és összetartásra.

Ez fogadta az ünnepeltet ma reggel:

Ez pedig a saját "O"-betűm nagyban:

Úgy készült, hogy kivágtam egy sötétkék fotókartonbol a 10x15-os alapot es körben narancs-szinű pasztellceruzával satíroztam. A betűt word-ben 450-es nagyságúra nagyítottam (Arial Narrow félkövér) és beállítottam, hogy csak a körvonalai látsszanak, így nyomtattam ki. Ezt körbevágtam, majd a választott színes papírra (sima tesco-s csomagolópapír jópofa, nyári papucsos mintával) tettem és körberajzoltam, kivágtam azt is. A színesből kivágott O-betűt aztán sima kartonra ragasztottam és azt ugy vágtam már körbe. Így készen is volt a színes betűalapom!:-) Színben hozzáillő Rayher szalagokat válogattam és simán rákötöttem néhány darabot csomózva. A legvastagabb szalagból készült a masni. Ezután ragasztottam az egész, felszalagozott betűt az alapra. A pici gombok is voltak már itthon, mindegyikbe más szinű cérnát fűztem, a gomb hátulján megkötöttem és ráragasztottam aztán a betűre.

2008. június 7., szombat

Otthon

Szrjudit jópofa kihívása a scrap.hu-n erre a hétre:

"18. gyorskör

„Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent.

Ahol otthon vagy, az az otthon. (…)


Legyen ez a téma: Az otthonunk, az otthon-érzés.

Talán kicsit sablonosnak tűnik elsőre, de szerintem vagyunk annyira ügyesek, hogy ne legyen az. ;)

Kicsit folytatva az idézetet:


(…) Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.” (Wass Albert: Otthon)


Erre a plusszra irányul a kihívás, amitől otthonná válik a házunk, lakásunk, stb. Nem feltétlenül olyan képre gondolok, ami megmutatja a helyet (persze ilyen is lehet), meg lehet magát az érzést is jeleníteni.

Nem akarom túlmagyarázni, szerintem értitek ;)

A témán túl további feladat:

- legyen valamiből 1 darab, valami másból pedig 8 darab (pl. fotó, virág, inda, bármi) a képen

- legyen valami fordítva (fejjel lefele) a képen"


---

Íme:-):

1 db fotó
8 db kellék: Melissa Frances háttérpapír, szürke pasztellpapír, zöld pasztellpapír, dombormintás pausz, a fotó maga, a fehér kaparós swirl, a pecsétek és a Daisyd's pöttyös címke
Ami fordítva van: a címke lefelé "lóg", alapjáraton (tudtommal:-)) ezt inkább amúgy csipeszként szokták használni...:-)

Köszönöm, hogy bekukkantottál!:-)