Illatos minialbum

Érdekes, hogy én minialbumokat csak alkalomra készítek - nekem magamnak nincs még egy sem. Talán majd ha már tényleg belejöttem...;-)))

Ezúttal barátnőmnek készítettem egyet közös képekből szülinapjára. Még nem adtam át, úgyhogy reménykedem, hogy addig nem jár erre, még úgyis pörög a nyári programokban...:-)

Az albumhoz egy 13x13-as leporelló album-alapot használtam, fekete-fehér képeket és főként zöld és kék színvilágot, Rayher papírokat és kiegészítőket és "no name" kreatívboltos kincseket Sárvárról. Sőt, egy céges brossúra kartonvastag áttetsző pauszfedelét is felhasználtam, amelyre gyönyörű ezüstszínű leveleket nyomtattak.

Íme a fedlap:

Itt máris látható a brossúra-fedlap egy darabja: a zöld levélmintás, szélein tintázott Rayher-háttérpapírt ragasztottam a fedélre és erre 3D-s pufiragasztókkal tettem fel az ezüstleveles vastag pauszt, így van egy "kiálló" fedlapja is az egész albumnak. (A ragasztók az ezüst levelek takarásában bújnak meg.) Erre került a szintén vastag pauszból hajtogatott, kapcsozott "shaker box", amit a scrap.hu-n tanultam Szilvitől és most csináltam először. Ebben szárított levendulavirág van, ami a barátnőm kedvence és érezni is az illatát - ettől illatos az egész album...:-) Ezt vékony zöld szalaggal kötöztem körbe és úgy ragasztottam fel szintén pufiragasztóval és került rá egy zöld virágos kis csipesz is (mintha az tartaná vagy ilyesmi:-)).

Az albumnak 6 db oldala lett, 6 db fekete-fehérre átszínezett fotóval és egy hosszabb, az összes oldalon darabjaiban végigvonuló, barátságról szóló idézettel.

"Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk." (Andrew M. Greeley)

Igyekeztem itt is több helyen 3D-s megoldásokat használni, ami a mostani gyengém, bár nyilván ezzel egy összehajtogatós album esetén csínján kell bánni. A feliratokat is úgy erősítettem fel, hogy kiemelkednek az alapból - ezeket először egy lapra nyomtattam soronként (mindig vesszőig), szétvagdostam és tintáztam a fecnik széleit. Az oldalak széleit is mind tintáztam. Volt, ahol használtam egy virágszálnál valódi fehér szigszalagot, van tortapapír, művirág-levél, miltonkapocs, több helyen szalag - de összességében igyekeztem nem túldíszíteni, hogy a fotók hangsúlyosak maradjanak. Ezeknek a széleit reszelővel öregítettem, némelyik képre még karcolást is húztam végig, szerencsére egészen jól sikerültek.

Boldog szülinapot, Gabi!

Arculatváltás

Picit átalakítottam az eddigi blogarculatot - remélem, a többségnek azért tetszik az új... (Nekem igen.:-)) Tettem fel új dalokat is (illetve kevertem a régieket), a legkedvencebb kedvenceim szólnak Nektek, miközben böngészitek a bejegyzéseket.

Türelem, lesznek újak is nemsokára!;-)

Fiús romantika

Aki bukik a vintage-hatásra egy kis romantikával fűszerezve, ámde egy fiúgyermek a fő ihletője, annak ebben nincs szerencséje.
Közéjük tartozom.:-)

De úgy döntöttem, egy 21 hónapos fiúcska is "kaphat" romantikusabb, csipkésebb körítést és meg is csináltam! Az alap egy Rayher háttér volt, a fehér rózsa csokorja (8 db) volt 300 ft egy kreatív boltban, a vörös rózsának darabja 100 ft, ezeken kívül még klasszikus fehér tortapapír, szürke vastagabb háttérkarton, miltonkapoccsal összefogott pezsgőszínű széles szalag, egy fémdárdácska, romantikus rub-on (kaparós matrica) és pecsét (+ zöld, barna és piros pecséttinta) kellett az oldalhoz.

A fotók szélét körömreszelővel kapartam használtra, a háttérpapír szélét sniccerrel bevagdaltam és gyűrögettem, majd zölddel végigtintáztam, így ragasztottam a kartonra. A bal felső sarkát felgyűrtem-takartam és egy darab tortapapír került alá, barnával tintázva, a rózsa ragasztott feje fogja le ezt a részt.

Nem igazán vagyok a híve az angol nyelvű feliratoknak, de sajnos ma itthon még mindig főleg ilyen kaparós matricák és címkék kaphatóak - így ha ezeket használom, maximum arra tudok törekedni, hogy az angolt a magyarral legalább ne keverjem sehogyan, mert azt pedig kifejezetten nem szeretem. Így az utóbbi két oldalra komment nem került - de remélhetőleg az utókor számára a feliratokban is minden fontos benne van...:-)

"Családi kihívás"

Persze, anyuval: kitaláltam, hogy mi lenne, ha egy háttérből és két képből mindkettőnk a maga sítlusában alkotna valamit...?:-) Olyan képeket választottunk, amiken mindketten rajta vagyunk (ca. 30 éve), szépiáztuk, kinyomtattuk és aztán mindenki otthon magában megdolgozta az "alapanyagokat"!:-)

Én mostanában a 3D-s megoldások szerelemes vagyok, jöhet szalag, csipke, virág, gyűrt papír, a lényeg, hogy kiemelkedjen az alapból és "használt" hatása legyen! Alapvetően papírokkal, pecsétekkel és tintázással-koptatással szeretek nagyon dolgozni (ha egy "top 3"-at kellene mondanom), a 3D egy újdonsült szenvedély.

Szóval alapnak egyszínű vajszínű pasztellpapírt választottam és erre vágtam egy kézzel rajzolt bracket-formát a háttérpapírból.

Ezt tintáztam, felragasztottam, utána a képek következtek: égetett szélű alapra tettem őket és addig helyezgettem a jobb alsó sarokban, amíg harmonikusnak nem tűnt a helyük, majd felragasztottam őket, a képek szélét körömreszelővel koptattam. Aztán körberaktam őket kartonvirágokkal, egy virágos szalaggal, egy gyűrt-összeöltött széles egyszínű zöldessárga szalaggal, felerősítettem miltonkapoccsal egy sárga selyemvirágot, a felső kép alá került egy mintalyukasztott, pirossal tintázott, gyűrt kockás papírdarab és tettem egy préselt virágot, falevelet is - előtte sokáig rendezgettem a körítést, amíg tetszett a végső elrendezés. (Ilyenkor, ha megvan, le szoktam fényképezni, mert a felragasztáshoz le kell szedni őket és sorba jönnek egymás után - a képről pedig tudom, hogy minek hol volt a legjobb helye.) Aztán jött a felirat ellensúlyozásként és kiemelten a bal felső sarokba, tintával barnára festett karton zárójelbe. Végül a szalagon, selyemvirágon könnyedén végig mentem a barna tintapárnával, hogy a használt-hatást elérjem.

Köszönöm!

Nagy öröm ért ma reggelre virradóra (elvégre 2008.08.08. van, vagy mi!;-D): a scrap.hu résztvevőinek többsége úgy gondolta, hogy a múlt hónapban az én egyik oldalam legyen "a hónap oldala"!:-)

Azt hiszem, nem kell részleteznem, mekkora örömet okoztak nekem ezzel, őszintén megtisztelve érzem magam, hogy ennyi mindenkinek tetszett ez az oldal - ami egyébként az én egyik kedvencem is a sajátjaim közül, de nekem persze főleg a témája miatt...:-)

Köszönöm Nektek és itt is szeretnék gratulálni a többieknek is, akik szavazatot kaptak - én magam igen nehezen tudtam most is választani...!

Csak egy babalap

Kolleganőmnek a külföldi irodában megszületett a kisfia - ma este pedig megszületett ez az egyszerű lap. Nagyon ritkán csinálok vérbeli "babás" dolgokat, talán ez sem olyan lett igazán... A háttér sötétkék pasztellpapír, a kis zokni és pelenka egy EK Success készletből, Rayher szalag, sarokpecsét sárga tintával, a többi maradék papír, pár apró miltonkapocs... És kék krétázás!:-)

Repülő

A kisfiam repülőgép-szeretetét örökítettem meg tegnap (a scraproom-unkban:-)) egy anyu által jól elkapott pillanatfelvétel alapján, ahol éppen egy repülőt vett észre az égen. Mostanában szeretem a 3D-s megoldásokat, így erre is szerettem volna ilyesmit tenni - adta magát, hogy maga a repülő motívum legyen az.

Végre felhasználhattam a csodaszép Daisyd's papíromat, amit egyszínű narancs pasztellpapírral kombináltam a háttérhez. A háttérpapírok és Andris sapkájának színe adta az alapszíneket és egyben a narancs-kék élénk kontrasztot.

Az elrendezés szintén egyértelmű volt, hiszen a kép felett kell hogy legyen hely, amerre a kép figurája vezeti a szemet és ott fent kell lenni valami érdekesnek - ez lett aztán a 3d-s repülő!

A háttérpapírokat papírvágóval vágtam egyenesre, ez itt fontos volt a hosszú egyenes élek miatt. Aztán a kommentet rányomtattam az egyszínű papírra, majd felragasztottam a vastag háttércsíkokat a karton alapra és ezután kerestem meg a kép pontos, lekellemesebb hatású helyét az alapon. A kép mögé egy, a sapka kockáira rímelő kék kockára papírt tettem, amit - a többi éllel együtt - krétáztam, sarkait felhajottam a használtabb hatás kedvéért. A kép bal oldalára egy kis, játékos abc-betűket tartalmazó címke is került, ami a kommenttel együtt a jobb oldalra kerülő, színes betűs, erőteljes feliratot hivatott ellensúlyozni.

Végül felkerültek a szintén krétázott Daisyd's betűk, a maradék háttérpapírból kivágott repülő, egy fa napocska, a jobb felső sarokba függőlegesen a dátum pecsételve és pár elmaradhatatlan sarokpecsét is.

Scraproom

Nálunk nyugatabbra már évek óta tombol a scrapbook-őrület. A nemzetközi oldalakra az angol, amerikai, francia, német fanatikusok már nem csak a kész digitális vagy hagyományos műveiket töltik fel, hanem büszkén mutogatják a kellék-gyűjteményeiket és azt a helyiséget is, ami nap mint nap tökéletes rendezettséggel vár arra, hogy alkossanak benne. Ezek az ún. "scraproom"-ok. Míg mi itthon többnyire még az étkezőasztalra pakolunk ki, vagy szerencsésebbek a dolgozószobájuk asztalára, "ott messzi" a mániatársak berendeznek egy romantikus-régibútoros, egy bolondos-vidám vagy éppen egy letisztult hightech birodalmat magunknak az alkotáshoz, melyeknek felszereltsége néhol még az itt legnagyobb választékot kínáló kreatívboltok kínálatával is vetekszik.

Mutatok néhány scraproom-fotót, ezúttal a scrapbook.com-ról:

(Kylagirl)

(Loyda)

(OSUashley)

(GrandmaG)

(Shopgirlaudi)

(Halfpint)

Hát így néznek ki kéremszépen ottan a scraproom-ok! Gyönyörűek, nem...??:-)

Tegnap a szintén "fertőzött" anyukámmal alkotódélutánt csaptunk a házuk teraszán. A kinti kisasztal mellé odatettünk egy kempingasztalt, hogy azon elférjenek a cuccaink és még két széket is befogtunk az időleges tároláshoz. Összeöntöttünk, amink van és vágtunk, ragasztottunk, beszélgettünk.

Mutatom a káoszunkat:

Úgyhogy ez pedig a mi falak és egyéb határok nélküli, nyári "scraproom"-unk...!;-)

Mini Indy

Mit tegyen az ember lánya esténként (amikor éppen nem mozizik, barátnőzik), ha élete nagy párja és élete kicsiny párja elutaznak kettesben a nagyszülőkhöz vidékre 4-5 napra?
Hát szkreppeljen!:-D

Egy nagy kreatívboltos bevásárlást követően lehetetlen csak eltenni és ki sem próbálni az új cuccokat. Bár igazából meg sem próbáltam "küzdeni"... Egyszerűen kerestem egy fotót a tarsolyból a szerzett gyönyörű papírok és kellékek színvilágához és nekikezdtem.

Ezúttal valami kalandosabb hangulatot szerettem volna, úgy, hogy közben megmarad az oldal "kisgyermekes" jellege is, így pisztáciazöld, csokibarna és fiús kék pöttyökkel ellátot papírt választottam alapnak a We R Memory Keepers-től. A háttér egy egyszínű, vajszínű pasztellpapír lett, a hagyományos 30x30-cm-es méretben. Erre vágtam a pöttyösből (egy lapostányért körberajzolva:-)) egy nagy kört, amiből aztán egy kis szeletet levágtam és ezt a kör másik oldalán aztán hozzáfűztem. Ehhez csőszegecseket használtam (este 11-kor a teraszon, a kövön beverve a papírba a 6 db szegecset, de szomszédok hallgattak, talán megszokták már...) és ezekbe fűztem a keki színű szalagot. Ezt ragasztottam fel először és ezen tudtam aztán próbálgatni a további elrendezést. (Rika!:-) Hogy miért szalag és fűzés...? Nekem ez valahogy ebben a színben például a bakancs fűzőire enged asszociálni vagy egy madzaggal összefűzött hátizsákra - de bevallom, előzetesen nem gondolkodtam ezen, csak a kérdésed után...:-))

Az újságpapírszerű, szintén scrapbook háttérpapír a Rayher márka, az ebből vágott darabot körben égettem, krétáztam.

Sok 3D-ben feltett elemet használtam, így például a feliratot photoshopban szerkesztettem, egy "csokiszerű" textúrát tettem a megvastagított betűkre és így nyomtattam egy egyszínű pisztáciazöld pasztellpapír alapra. A "mini" felirat kézírással ugyanerre a papírra, ahogyan az inda is ebből lett kivágva. Az inda fölötti pöttyök a háttérpapír pöttyei. A két kisvirág fémből van. Ezek mind-mind pufiragasztóval kerültek fel az oldalra. Ezen kívül szinte minden papírszélt krétáztam-tintáztam a kopottasabb hatás kedvéért.

Legvégül vékonyhegyű barna filctollal keretet rajzoltam az oldalnak, dupla csíkkal, mivel a kettévágott és összefűzőtt kör összességében kisebb lett az oldal szélességénél és valahogy így lett teljes az oldal.