2009. január 12., hétfő

Év eleji örömeső

Még 2007 elején készítettem az első scrapbook oldalamat. Persze az akkor pár hónapos kisfiam volt a főszereplője (aki azóta is a legfőbb ihletőm:-)). Kipróbáltam a scrapbooking hagyományos és a digitális változatát is a hideg téli napokon, amíg a babám még a fél napokat végigaludta - aztán ahogyan cseperedett és "egyre több kellett belőlem", a scrapbook-próbálkozások háttérbe szorultak... Majd költözés, berendezkedés, majd apunak csináltam a félkész lakásban 60.szülinapjára régesrégi családi fotókból egy digitális sorozatot, azokból diavetítést... Ott, aközben rájöttem, miről is szól ez az egész. Aztán hónapokig eszembe se jutott ez a hobbi egészen múlt év elejéig, amikor egy hobbibolt scrapbook tanfolyamot hirdetett. Elvittem anyut is magammal, egy csuda klassz délutánunk volt - és én újra "szerelmes lettem" a scrapbookingba! (Anyunál is akkor kezdődött el valami...:-)) Külföldi oldalakat nézegettem, regisztráltam, feltöltöttem, amiket csináltam, rácsodálkoztam alkotásokra, technikákra, próbálkoztam, tanulgattam... Aztán rámbukkant egy ilyen oldalon Szilvi, aki meginvitált a scrap.hu-ra, ott pedig egy nagyon klassz kis társaságot találtam. Szerettem, szeretek ide visszajárni, nap mint nap!

Tavaly nyár elején visszamentem dolgozni, mellette ott a családom, a férjem és a kisfiam, a hivatásom-mellékállásom (merilia.blogspot.com:-)) a főállás mellett és a barátaimat sem szeretem elhanyagolni - mindemellett kevesebb időm jut ugyan a scrapbookra, mint azelőtt, de ezt persze mostmár nem lehet megunni vagy abbahagyni!:-) Az egyik legnagyszerűbb terápiás módszernek tartom az alkotást. Ezen belül pedig a scrapbooking egy különleges fajtája az alkotásnak: nem kell hozzá különösebb zenei, írói vagy rajztehetség, ezt tényleg bárki elkezdheti! Ezen kívül olyan saját albumokat, tárgyakat készíthetünk, amelyekkel igazán egyedi ajándékokkal lephetjük meg azokat, akik fontosak nekünk. Az egyik legegyszerűbb, legközvetlenebb módja az érzelmek kifejezésének és az emlékek felelevenítésének. A scrapbooking túlzás nélkül barátságokat erősíthet meg és generációkat hozhat közelebb egymáshoz, ezt a saját életemben is tapasztaltam. Rendkívüli személyes értékeket adhat, önbizalmat növel, kikapcsol, az önkifejezés egy igen fontos eszközévé válhat ez a hobbi, ha belemerülünk és kiaknázuk a lehetőségeit.

És a scrap.hu-n ért az a nagy-nagy megtiszteltetés tegnap, hogy az Év Alkotójának választottak...!:-))) Őszintén nagyon köszönöm ezt az elismerést a scrap.hu tagjainak és a szerkesztőségnek, ez nagyon-nagyon jól esik, főként olyanoktól, akiket én is nagyra tartok mind emberileg (néhányukat már személyesen is megismerve), mind az alkotásaikat tekintve. Ezúton kívánok az egész társaságnak csodaszép új esztendőt, a szerkesztőknek pedig az eddigiekhez hasonló, lelkes munkát és főként kitartást, tudom, hogy nagyon nagy munka van abban az oldalban, de megéri!;-)

---

Az elmúlt napokban pedig kiválasztottak két játékra is:

Atyus egy irodalmi játékba invitált.
A játék szabályai:

1. Írd le annak az 5 könyvnek a címét amiket, 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg 5 embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

2008-ban főként könnyebb irodalmat választottam, nyár óta a vonaton Budapest felé van időm sokat olvasni...:-) Beleszerettem Vaszary Gábor egyedi humorú és nyelvezetű könyveibe ("megfertőzve" apukámat is például:-)), olvastam klasszikusokat és az elmaradhatatlan Joanne Harrist is. Sokkal több volt mint 5, úgyhogy csak példaértékkel:
Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen (szenzációs)
Joanne Harris: Csokoládécipő (a Harris-tól megszokott, magával ragadó hangulattal)
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! (könnyed nyári olvasmánynak indult, de nem egyszerű ám)
Verne Gyula: Kétévi vakáció (kalandos, nyári)
Stephen Clarke: Egy év a Francban (jópofa kikapcsolódás)

És az 5 jelöltem: Merika, Kisvirág, Csuti, Timcsi és Timi

---

A másik staféta-játék jelölése többszörösen is nagyon jól esett, Csuti, Timcsoca és Kisvirág is nevezett rá, köszönöm szépen!:-)

Az oklevél szövege:

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Nyolc blogolónak adom tovább ezt a stafétát én is: Atyusnak, Áginak, Melinek, Niknek, Izminek - és vissza Csutinak, Kisvirágnak és Timcsocának!;-)

Soha rosszabb évkezdetet!:-)

8 megjegyzés:

Atyus írta...

Visszapassz! ;) :D

izmiri írta...

köszönöm !!! :)))))))

Merika írta...

Köszi, vettem!

csuti írta...

Köszönöm Tina, ez annyira kedves tőled!

Ági írta...

Köszönöm!

Timcso írta...

Köszönöm szépen, hogy rám is gondoltál!:)

ScrapMona írta...

Gratulálok a sikereidhez és a blog-barátsággal kapcsolatban gondoltam Rád.

Szilvi írta...

Nagyon jó volt olvasni ezt a kis összefoglalót és örülök, hogy így visszataláltál a scrap-hez a kihagyás után. Imádom az oldalaidat, akárcsak Merikáét. :)