Egy kép, két oldal

Megihletett a kisfiamról és barátnőjéről készült fotó "váratlanutazásos" hangulata - így kerestem hozzá egy idézetet a filmből és hajrá!:-) Először arra gondoltam, hogy ugyanazt az oldalt készítem el kétszer - de ennek egyrészt nyersanyag-akadályai is voltak, másrészt annyi minden járt a fejemben a kép kapcsán, hogy azt egy képbe sűríteni nemigen tudtam volna... Úgyhogy végül készült egy fiús és egy csajszis változat.:-)

A fiúsnak az alapja egy K&Company világoskék háttér lett, fehér indákkal a szélén. Ezt a szélein levágtam, betépegettem, tintáztam, majd egy fehér alapra ragasztottam, aminek a széleit szintén barnával tintáztam. Mivel a papír kétoldalú, így a bal alsó sarkában fel is hajtottam, hogy látsszon a másik, szintén gyönyörű minta, majd ezt a felhajtást két réz-színű csőszegeccsel és egy bronz-színű szalaggal hangsúlyoztam. A felhajtás alá került a dátum barna színű, fehérrel tintázott papírdarabon. A kommenthez és a címhez valóban régi, a nagypapám egykori bélyeges- és pipadohánytároló szekrényéből származó vékony, valóban használt, szakadozott zöld papírt haszáltam - még mindig dohányillata van...:-) A fotót fehér alapra ragasztottam, az alapot barnával tintáztam, a képet reszelővel körben öregítettem és még magára a képre is húztam pár karcolást. A kép alá vaj színű rácsos szalag került, a sarkába egy papírvirág virággá hajtogatott széles fehér selyemszalaggal és egy rávarrott zöld gombbal, ez utóbbi nagymamám gyűjteményéből származik - ahogyan a kép alatti 3 párnahuzat-gomb is. Legvégül került rá az egyik legfontosabb elem, a K&Company kaparós matrica inda, amelynek (és ez nem szándékosan lett tervezve, két különböző időpontban szereztem be őket) ugyanolyan a mintája, mint a körbefutó indáknak.

A rózsaszínű változathoz egy hasonló egyszínű, szövetmintás és egy rózsás papírt választottam (sajnos a márkáját nem tudom:-() , az utóbbiból vágtam ki a sarokmintákat az oldalhoz. Ezeket aztán a kommenthez és a díszítéshez is használt írásmintás és vonalas papír darabjaira ragasztottam és ezeket is körbevágtam. A sarokmintákat 3D-s ragasztóval ragasztottam az alapra. A fotót körbereszelőztem és az írásmintás papírból csinátam egy gyűrött, hajtogatott szalagot, amit tintáztam és melléragasztottam, nem látható helyen össze is kapcsoztam. Erre került a selyemszalagból készült masni, alá pedig egy hangjegymintás pauszból készült, szélein égetett tekercs. Az idézetet szándékosan ferdén nyomtattam a vonalas papírra barna színnel, a cím pedig rózsaszínnelkerült a pauszra. Került az oldalra már pár barna sarokpecsét. A dátum egy vajszínű, fém címketartóban van (Rayher), alkoholos filctollal egy pauszdarabra írva, a tartót végül miltonkapcsokkal rögzítettem, ahogyan a címet is.

Körbe-körbe...

Ha gyermekünk születik, az első év(ek?)ben van néha az az elgondolkodtató, ijesztően csodálatos érzés, hogy mostantól minden más és az is marad: itt van Ő, legféltettebb kincsünk (gyermektelenektől ezúton is elnézést, előzetesen joggal túlzásnak tűnhet az ilyen "hőzöngés":-)) és ez a legféltettebb kincs mostmár mindig itt lesz, itt marad, remélehetőleg - ha fizikailag felnőtt korában már nem is, de - örökké az életünk része lesz és ezen nem változtat semmi. Az oldal erről a néha hihetetlen, mégis fantasztikus érzésről szól...:-)

A scrap.hu havi kihívása a KÖR motívumról szól, erről az állandó, vég nélküli, önmagába visszatérő vonalról - úgyhogy mi sem volt magától értetődőbb, mint ezt használni ehhez a témához! A fotó pedig legkedvesebb barátnőm tehetségét dicséri.

Háttérnek egy olívazöld, stilizált kerek virágmotívumokkal díszített papírt választottam, ebből vágtam egy kört (egy salátástál körül:-)) sniccerrel, de nem erősen, hogy aztán a vágás mentén tépni tudjam. Ennek a szélét aztán tovább gyűrögettem, tépegettem (filmnézés közben jó kis elfoglaltság nassolás helyett a kezeknek:-)) és egy szintén tépegetett, tintázott szélű Basicgray alapra ragasztottam. A fotó egyik sarkát letéptem, hullámos mintaollóval körbevágtam és reszelővel még koptattam a szélét. A fotó alatti "naplópapírt" (kettéhajtott ívben lehet kapni nyomtatványboltokban, ívje 10-15 ft körül van) fekete teafőzetben áztattam, majd a villanysütő egyik lapján takarékon szárítottam (állandó felügyelet mellett!!), ez kicsit meg is égette, még jobban be is barnította a papírt. Aztán gyűrtem, formáztam a kép alá, illesztgettem, a fotót ráragasztottam, egy kisebb és egy nagyobb miltonkapoccsal rögzítettem a hajtásokat, varrtam két oldalán is a képet kézzel, majd az egészet ráragasztottam (egyelőre a széleit ragasztatlanul hagyva) az alapra. Aztán alápróbáltam-ragasztottam a csipkét, felfűztem és ragasztottam a gombokat is. A felső felirat kerete egy kaparós matrica, akárcsak a kép alatti bordó cirkalom. Az "Örökké" felirat kézírással került fel, a piros "veled" pedig a régi jól ismert betűnyomó géppel. (Ez adta egyébként az itt-ott felbukkanó piros szín ötletét is - ugyanis egyszerűen nincs más színű szalagom itthon ehhez a géphez...:-)) Aztán felülre is kellett kerülnie pár dolognak, mert "gurulni" kezdett a kép - így jött két fehér, barnával tintázott szigszalagdarab és a régi műanyag harisnyatartó-kapoccsal rögzített, nagyon jól formázható (szélében drótos) vastag vörös szalag: optikailag (szerintem...) ezek rögzítik a kerek formát. Aztán az elmaradhatatlan sarokpecsét még jobbra fel és kész is volt!

Sokkal hamarabb végeztem vele valahogy, mint terveztem, ez olyan kis meditációs-molyolós alkotásnak indult a rohanós, rendkívül élménydús nyár után- és íme, hamar "elkészülte magát"!:-)

Ajándéktasak esküvőre

Barátnőm hétvégi esküvőjére ajándéktasak készült, aminek stílusát szintén Ingvild inspirálta...:-)

Valami strapabíró, erős (messzire visszük:-)), mégis mutatós megoldás kellett, így esett a választásom egy fehér hullámkartonra alapnak. Mellé két vintage-hatású papírt válaszottam, egy kopott lilásbordót (Daisyd's) és egy újságpapír-hatásút (Rayher).

Egyszerűen kettéhajtottam a hullámkartont, barna tintapárnával öregítettem, majd az egyik rövidebb oldalán csőszegecseket vertem bele és az ezeken átfűzött rojtos vékony szalag fogja itt össze a tasakot. Hozzámértem a két papírt asszimetikusan, majd ezek szélét égettem, krétáztam, öregítettem, majd összeragasztottam és így ragasztottam aztán hátul a hullámkartonra, majd elöl is - így a tasaknak csak az egyik rövidebb oldala maradt nyitva.

Itt került bele az ajándék borítékban, majd egy valóban régi, nagymamámtól kapott bordóslila gombot erősítettem az elülső oldalra (fehér tintapárnával öregítve) és a hátul rögzített fekete gumi ennél fogva fogja össze a tasakot.

Dísznek került rá sniccerrel vágott indamotívum a lilás papírból - ezt egyszerűen szabadkézzel előrajzoltam, majd kissé "darabosan" körülvágtam, végül átlátszó kemény fóliára ragasztottam és 0,5-0,5 centiket ráhagyva vágtam körbe, majd felragasztottam - így a tasakon túllógó részek nem fognak később sem gyűrődni. A szíveket az újságpapír-hatású háttérpapírból vágtam ki, majd vékonyhegyű filctollal a színére kiemelésként rá is rajzoltam a szíveket. Egy kis kék selyemvirágot tűztem még a hajtókára.

Azonos színvilággal

Gyönyörű, összeillő Rayher háttérpapírokat találtam, bézs-bordó csíkosat és hozzá virágindásat. Vettem hozzájuk egyszínű bordót és máris tobzódhattam! Szerintem ebben a műfajban pár "intenzív alkotói hónap" (micsoda szavak!:-D) után azt már biztosan tudja magáról mindenki, hogy milyen eszközökkel, alapanyagokkal dolgozik szívesen. Nekem egyértelműen első helyen állnak a papírok - van, hogy nem is használok semmi mást, csak vágok, tépek, gyűrök és ragasztok! Második helyezett a pecsételés, imádom. Ide sorolom a tintával való öregítést is, szinte mindig előkerül mostanában a tintapárna, bármit is csinálok - de van, hogy pasztellceruzával, krétával, égetéssel öregítek - na jó, akkor ez kettő a második helyen: pecsét és öregítés, jó?:-) És most jöhetnének dobogóra még a... gombok? Szalagok? Kapcsok? Fém rátétek? Virágok? Nem, azt hiszem, hogy nálam a kaparós matricák a bronzérmesek - gyors, egyszerű, nagyon hatásos hozzávalók, órákig tudok válogatni köztük és szinte "kéjes örömmel" használom fel őket aztán...;-)

De vissza a bordós papírokhoz: éppen kapóra jött a scrap.hu "hagyományos család" stafétája - mármint nem a család hagyományos, hanem a technika:-), itt aztán rögtön fel is használtam a szerzeményeket. Hana után jöttem - hát nehéz dolgom volt, tényleg igazi kihívás!:-) Az egész oldalnak az elrendezését vettem át, csak fordítottam rajta egyet, mert nekem álló képem volt. A középen futó vastag sáv mintája nálam is virágos, ez is nagyon tetszett Hanánál és a "MI" szócska kiemelése, ami az ő aranyos gombos megoldásától eltérően nálam egy kis fehér fa szívre került kézírással. Az oldal négy sarkában fekete sarokpecsét van, került a képre fém virág és 3D-ben egy, a sáv mintájából kivágott virág-inda is. A fehér feliratot pasztellpapírra nyomtattam körvonalas betűkkel és onnan vágtam ki, ragasztottam fel. Az idézetből a "boldogság" szót vittem tovább. (Az oldal még nyár elején készült...)

A papírokból maradt, aminek nagyon örültem, főként, hogy legkedvesebb barátnőm kislányának a szülinapjára a róla készült digitális oldalakat egy nagyon egyszerű kis albumba foglaltam - ennek az albumnak a fedlapját díszítettem aztán ismét ezekkel a papírokkal (és egy fehér fa szívvel, piros fa virággal).

Csoda

Talán a nyáron "elfogyasztott" nosztalgikus Verne-könyv hatása, hogy ez az oldalam - számomra legalábbis - amolyan "nemo kapitányos", kissé tudományos-fantasztikus, kissé tengermélyi hangulatú lett - valamiért így sikerült a végére. Ritkán tervezek előre, ritkán készítek oldalt vázlat alapján - most sem ezt tettem. Volt egy inspirációm ugyan, ami a '"lebegő-kép" ötletét és ennek technikáját adta (egyébként imádon Ingvild dolgait, sokat tanulok tőle!), de szerettem volna ehhez illő kép-témát is, így esett a választásom a Csodák Palotájában tett kirándulásunk egyik jól sikerült fotójára, amin a kisfiam van, amint elmélyülten tekerget egy gépet - ennek a másik oldaláról, az üvegen át készült a kép egyébként. Mindig a fotó adja azt, hogy hová kerüljön a háttéren, attól függően, hol van rajta a figura, merre néz és egyáltalán hányan vannak és hány fotó van...? Illesztgetem és egyszercsak a helyére kerül. Aztán többnyire menet közben alakul az oldal. Van néhány ötletem előzetesen is persze, mindig legalább egy apró újítás, új technika, amit szeretnék kipróbálni, vannak színek, amikhez előre kikészítek kellékeket és ezekből válogatok, rakosgatok, amíg egyszercsak készen nem lesz az egész.

Most kicsit több előzetes tervezés kellett, mert az átlátszó fólia-ablak a karton és a Rayher háttérpapír közé van beragasztva, ezeket ki kellett mérni, sniccerrel vágni, pontosan összeilleszteni - miután a kép helyét a szokásos próbálgatós módszeremmel megtaláltam. A fotó aztán vékony kétoldalú ragasztó-darabokkal került a helyére. A háttér széleit tintáztam barnával és feketével, a fotó széleit megreszeltem. Betűs papírból előrajzolás nélkül sniccerrel vágtam amolyan (utólag láttam) "lebegő moszatszerű" indákat, ezt is kétoldalú ragasztóval tettem fel; kék pasztellpapírra nyomtattam a címet, kivágtam, felragasztottam, aztán jöttek a kaparós matricák és egy fényes óra lakkmatrica. Pár indát fóliára ragasztottam nagyjából körbevágtam és ez így került pufiragasztóval a többi fölé 3D-ben. Az egyensúly miatt a tépett, gyűrt, tintázott komment a miltonkapcsokkal, a szürke csipke (engem így utólag valahogy szintén sárra, moszatra emlékeztet itt) és a kék, virágos csipesz az oldal jobb oldalára került.