Körbe-körbe...

Ha gyermekünk születik, az első év(ek?)ben van néha az az elgondolkodtató, ijesztően csodálatos érzés, hogy mostantól minden más és az is marad: itt van Ő, legféltettebb kincsünk (gyermektelenektől ezúton is elnézést, előzetesen joggal túlzásnak tűnhet az ilyen "hőzöngés":-)) és ez a legféltettebb kincs mostmár mindig itt lesz, itt marad, remélehetőleg - ha fizikailag felnőtt korában már nem is, de - örökké az életünk része lesz és ezen nem változtat semmi. Az oldal erről a néha hihetetlen, mégis fantasztikus érzésről szól...:-)

A scrap.hu havi kihívása a KÖR motívumról szól, erről az állandó, vég nélküli, önmagába visszatérő vonalról - úgyhogy mi sem volt magától értetődőbb, mint ezt használni ehhez a témához! A fotó pedig legkedvesebb barátnőm tehetségét dicséri.

Háttérnek egy olívazöld, stilizált kerek virágmotívumokkal díszített papírt választottam, ebből vágtam egy kört (egy salátástál körül:-)) sniccerrel, de nem erősen, hogy aztán a vágás mentén tépni tudjam. Ennek a szélét aztán tovább gyűrögettem, tépegettem (filmnézés közben jó kis elfoglaltság nassolás helyett a kezeknek:-)) és egy szintén tépegetett, tintázott szélű Basicgray alapra ragasztottam. A fotó egyik sarkát letéptem, hullámos mintaollóval körbevágtam és reszelővel még koptattam a szélét. A fotó alatti "naplópapírt" (kettéhajtott ívben lehet kapni nyomtatványboltokban, ívje 10-15 ft körül van) fekete teafőzetben áztattam, majd a villanysütő egyik lapján takarékon szárítottam (állandó felügyelet mellett!!), ez kicsit meg is égette, még jobban be is barnította a papírt. Aztán gyűrtem, formáztam a kép alá, illesztgettem, a fotót ráragasztottam, egy kisebb és egy nagyobb miltonkapoccsal rögzítettem a hajtásokat, varrtam két oldalán is a képet kézzel, majd az egészet ráragasztottam (egyelőre a széleit ragasztatlanul hagyva) az alapra. Aztán alápróbáltam-ragasztottam a csipkét, felfűztem és ragasztottam a gombokat is. A felső felirat kerete egy kaparós matrica, akárcsak a kép alatti bordó cirkalom. Az "Örökké" felirat kézírással került fel, a piros "veled" pedig a régi jól ismert betűnyomó géppel. (Ez adta egyébként az itt-ott felbukkanó piros szín ötletét is - ugyanis egyszerűen nincs más színű szalagom itthon ehhez a géphez...:-)) Aztán felülre is kellett kerülnie pár dolognak, mert "gurulni" kezdett a kép - így jött két fehér, barnával tintázott szigszalagdarab és a régi műanyag harisnyatartó-kapoccsal rögzített, nagyon jól formázható (szélében drótos) vastag vörös szalag: optikailag (szerintem...) ezek rögzítik a kerek formát. Aztán az elmaradhatatlan sarokpecsét még jobbra fel és kész is volt!

Sokkal hamarabb végeztem vele valahogy, mint terveztem, ez olyan kis meditációs-molyolós alkotásnak indult a rohanós, rendkívül élménydús nyár után- és íme, hamar "elkészülte magát"!:-)