Csoda

Talán a nyáron "elfogyasztott" nosztalgikus Verne-könyv hatása, hogy ez az oldalam - számomra legalábbis - amolyan "nemo kapitányos", kissé tudományos-fantasztikus, kissé tengermélyi hangulatú lett - valamiért így sikerült a végére. Ritkán tervezek előre, ritkán készítek oldalt vázlat alapján - most sem ezt tettem. Volt egy inspirációm ugyan, ami a '"lebegő-kép" ötletét és ennek technikáját adta (egyébként imádon Ingvild dolgait, sokat tanulok tőle!), de szerettem volna ehhez illő kép-témát is, így esett a választásom a Csodák Palotájában tett kirándulásunk egyik jól sikerült fotójára, amin a kisfiam van, amint elmélyülten tekerget egy gépet - ennek a másik oldaláról, az üvegen át készült a kép egyébként. Mindig a fotó adja azt, hogy hová kerüljön a háttéren, attól függően, hol van rajta a figura, merre néz és egyáltalán hányan vannak és hány fotó van...? Illesztgetem és egyszercsak a helyére kerül. Aztán többnyire menet közben alakul az oldal. Van néhány ötletem előzetesen is persze, mindig legalább egy apró újítás, új technika, amit szeretnék kipróbálni, vannak színek, amikhez előre kikészítek kellékeket és ezekből válogatok, rakosgatok, amíg egyszercsak készen nem lesz az egész.

Most kicsit több előzetes tervezés kellett, mert az átlátszó fólia-ablak a karton és a Rayher háttérpapír közé van beragasztva, ezeket ki kellett mérni, sniccerrel vágni, pontosan összeilleszteni - miután a kép helyét a szokásos próbálgatós módszeremmel megtaláltam. A fotó aztán vékony kétoldalú ragasztó-darabokkal került a helyére. A háttér széleit tintáztam barnával és feketével, a fotó széleit megreszeltem. Betűs papírból előrajzolás nélkül sniccerrel vágtam amolyan (utólag láttam) "lebegő moszatszerű" indákat, ezt is kétoldalú ragasztóval tettem fel; kék pasztellpapírra nyomtattam a címet, kivágtam, felragasztottam, aztán jöttek a kaparós matricák és egy fényes óra lakkmatrica. Pár indát fóliára ragasztottam nagyjából körbevágtam és ez így került pufiragasztóval a többi fölé 3D-ben. Az egyensúly miatt a tépett, gyűrt, tintázott komment a miltonkapcsokkal, a szürke csipke (engem így utólag valahogy szintén sárra, moszatra emlékeztet itt) és a kék, virágos csipesz az oldal jobb oldalára került.

Illatos minialbum

Érdekes, hogy én minialbumokat csak alkalomra készítek - nekem magamnak nincs még egy sem. Talán majd ha már tényleg belejöttem...;-)))

Ezúttal barátnőmnek készítettem egyet közös képekből szülinapjára. Még nem adtam át, úgyhogy reménykedem, hogy addig nem jár erre, még úgyis pörög a nyári programokban...:-)

Az albumhoz egy 13x13-as leporelló album-alapot használtam, fekete-fehér képeket és főként zöld és kék színvilágot, Rayher papírokat és kiegészítőket és "no name" kreatívboltos kincseket Sárvárról. Sőt, egy céges brossúra kartonvastag áttetsző pauszfedelét is felhasználtam, amelyre gyönyörű ezüstszínű leveleket nyomtattak.

Íme a fedlap:

Itt máris látható a brossúra-fedlap egy darabja: a zöld levélmintás, szélein tintázott Rayher-háttérpapírt ragasztottam a fedélre és erre 3D-s pufiragasztókkal tettem fel az ezüstleveles vastag pauszt, így van egy "kiálló" fedlapja is az egész albumnak. (A ragasztók az ezüst levelek takarásában bújnak meg.) Erre került a szintén vastag pauszból hajtogatott, kapcsozott "shaker box", amit a scrap.hu-n tanultam Szilvitől és most csináltam először. Ebben szárított levendulavirág van, ami a barátnőm kedvence és érezni is az illatát - ettől illatos az egész album...:-) Ezt vékony zöld szalaggal kötöztem körbe és úgy ragasztottam fel szintén pufiragasztóval és került rá egy zöld virágos kis csipesz is (mintha az tartaná vagy ilyesmi:-)).

Az albumnak 6 db oldala lett, 6 db fekete-fehérre átszínezett fotóval és egy hosszabb, az összes oldalon darabjaiban végigvonuló, barátságról szóló idézettel.

"Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk." (Andrew M. Greeley)

Igyekeztem itt is több helyen 3D-s megoldásokat használni, ami a mostani gyengém, bár nyilván ezzel egy összehajtogatós album esetén csínján kell bánni. A feliratokat is úgy erősítettem fel, hogy kiemelkednek az alapból - ezeket először egy lapra nyomtattam soronként (mindig vesszőig), szétvagdostam és tintáztam a fecnik széleit. Az oldalak széleit is mind tintáztam. Volt, ahol használtam egy virágszálnál valódi fehér szigszalagot, van tortapapír, művirág-levél, miltonkapocs, több helyen szalag - de összességében igyekeztem nem túldíszíteni, hogy a fotók hangsúlyosak maradjanak. Ezeknek a széleit reszelővel öregítettem, némelyik képre még karcolást is húztam végig, szerencsére egészen jól sikerültek.

Boldog szülinapot, Gabi!

Arculatváltás

Picit átalakítottam az eddigi blogarculatot - remélem, a többségnek azért tetszik az új... (Nekem igen.:-)) Tettem fel új dalokat is (illetve kevertem a régieket), a legkedvencebb kedvenceim szólnak Nektek, miközben böngészitek a bejegyzéseket.

Türelem, lesznek újak is nemsokára!;-)

Fiús romantika

Aki bukik a vintage-hatásra egy kis romantikával fűszerezve, ámde egy fiúgyermek a fő ihletője, annak ebben nincs szerencséje.
Közéjük tartozom.:-)

De úgy döntöttem, egy 21 hónapos fiúcska is "kaphat" romantikusabb, csipkésebb körítést és meg is csináltam! Az alap egy Rayher háttér volt, a fehér rózsa csokorja (8 db) volt 300 ft egy kreatív boltban, a vörös rózsának darabja 100 ft, ezeken kívül még klasszikus fehér tortapapír, szürke vastagabb háttérkarton, miltonkapoccsal összefogott pezsgőszínű széles szalag, egy fémdárdácska, romantikus rub-on (kaparós matrica) és pecsét (+ zöld, barna és piros pecséttinta) kellett az oldalhoz.

A fotók szélét körömreszelővel kapartam használtra, a háttérpapír szélét sniccerrel bevagdaltam és gyűrögettem, majd zölddel végigtintáztam, így ragasztottam a kartonra. A bal felső sarkát felgyűrtem-takartam és egy darab tortapapír került alá, barnával tintázva, a rózsa ragasztott feje fogja le ezt a részt.

Nem igazán vagyok a híve az angol nyelvű feliratoknak, de sajnos ma itthon még mindig főleg ilyen kaparós matricák és címkék kaphatóak - így ha ezeket használom, maximum arra tudok törekedni, hogy az angolt a magyarral legalább ne keverjem sehogyan, mert azt pedig kifejezetten nem szeretem. Így az utóbbi két oldalra komment nem került - de remélhetőleg az utókor számára a feliratokban is minden fontos benne van...:-)

"Családi kihívás"

Persze, anyuval: kitaláltam, hogy mi lenne, ha egy háttérből és két képből mindkettőnk a maga sítlusában alkotna valamit...?:-) Olyan képeket választottunk, amiken mindketten rajta vagyunk (ca. 30 éve), szépiáztuk, kinyomtattuk és aztán mindenki otthon magában megdolgozta az "alapanyagokat"!:-)

Én mostanában a 3D-s megoldások szerelemes vagyok, jöhet szalag, csipke, virág, gyűrt papír, a lényeg, hogy kiemelkedjen az alapból és "használt" hatása legyen! Alapvetően papírokkal, pecsétekkel és tintázással-koptatással szeretek nagyon dolgozni (ha egy "top 3"-at kellene mondanom), a 3D egy újdonsült szenvedély.

Szóval alapnak egyszínű vajszínű pasztellpapírt választottam és erre vágtam egy kézzel rajzolt bracket-formát a háttérpapírból.

Ezt tintáztam, felragasztottam, utána a képek következtek: égetett szélű alapra tettem őket és addig helyezgettem a jobb alsó sarokban, amíg harmonikusnak nem tűnt a helyük, majd felragasztottam őket, a képek szélét körömreszelővel koptattam. Aztán körberaktam őket kartonvirágokkal, egy virágos szalaggal, egy gyűrt-összeöltött széles egyszínű zöldessárga szalaggal, felerősítettem miltonkapoccsal egy sárga selyemvirágot, a felső kép alá került egy mintalyukasztott, pirossal tintázott, gyűrt kockás papírdarab és tettem egy préselt virágot, falevelet is - előtte sokáig rendezgettem a körítést, amíg tetszett a végső elrendezés. (Ilyenkor, ha megvan, le szoktam fényképezni, mert a felragasztáshoz le kell szedni őket és sorba jönnek egymás után - a képről pedig tudom, hogy minek hol volt a legjobb helye.) Aztán jött a felirat ellensúlyozásként és kiemelten a bal felső sarokba, tintával barnára festett karton zárójelbe. Végül a szalagon, selyemvirágon könnyedén végig mentem a barna tintapárnával, hogy a használt-hatást elérjem.

Köszönöm!

Nagy öröm ért ma reggelre virradóra (elvégre 2008.08.08. van, vagy mi!;-D): a scrap.hu résztvevőinek többsége úgy gondolta, hogy a múlt hónapban az én egyik oldalam legyen "a hónap oldala"!:-)

Azt hiszem, nem kell részleteznem, mekkora örömet okoztak nekem ezzel, őszintén megtisztelve érzem magam, hogy ennyi mindenkinek tetszett ez az oldal - ami egyébként az én egyik kedvencem is a sajátjaim közül, de nekem persze főleg a témája miatt...:-)

Köszönöm Nektek és itt is szeretnék gratulálni a többieknek is, akik szavazatot kaptak - én magam igen nehezen tudtam most is választani...!

Csak egy babalap

Kolleganőmnek a külföldi irodában megszületett a kisfia - ma este pedig megszületett ez az egyszerű lap. Nagyon ritkán csinálok vérbeli "babás" dolgokat, talán ez sem olyan lett igazán... A háttér sötétkék pasztellpapír, a kis zokni és pelenka egy EK Success készletből, Rayher szalag, sarokpecsét sárga tintával, a többi maradék papír, pár apró miltonkapocs... És kék krétázás!:-)

Repülő

A kisfiam repülőgép-szeretetét örökítettem meg tegnap (a scraproom-unkban:-)) egy anyu által jól elkapott pillanatfelvétel alapján, ahol éppen egy repülőt vett észre az égen. Mostanában szeretem a 3D-s megoldásokat, így erre is szerettem volna ilyesmit tenni - adta magát, hogy maga a repülő motívum legyen az.

Végre felhasználhattam a csodaszép Daisyd's papíromat, amit egyszínű narancs pasztellpapírral kombináltam a háttérhez. A háttérpapírok és Andris sapkájának színe adta az alapszíneket és egyben a narancs-kék élénk kontrasztot.

Az elrendezés szintén egyértelmű volt, hiszen a kép felett kell hogy legyen hely, amerre a kép figurája vezeti a szemet és ott fent kell lenni valami érdekesnek - ez lett aztán a 3d-s repülő!

A háttérpapírokat papírvágóval vágtam egyenesre, ez itt fontos volt a hosszú egyenes élek miatt. Aztán a kommentet rányomtattam az egyszínű papírra, majd felragasztottam a vastag háttércsíkokat a karton alapra és ezután kerestem meg a kép pontos, lekellemesebb hatású helyét az alapon. A kép mögé egy, a sapka kockáira rímelő kék kockára papírt tettem, amit - a többi éllel együtt - krétáztam, sarkait felhajottam a használtabb hatás kedvéért. A kép bal oldalára egy kis, játékos abc-betűket tartalmazó címke is került, ami a kommenttel együtt a jobb oldalra kerülő, színes betűs, erőteljes feliratot hivatott ellensúlyozni.

Végül felkerültek a szintén krétázott Daisyd's betűk, a maradék háttérpapírból kivágott repülő, egy fa napocska, a jobb felső sarokba függőlegesen a dátum pecsételve és pár elmaradhatatlan sarokpecsét is.

Scraproom

Nálunk nyugatabbra már évek óta tombol a scrapbook-őrület. A nemzetközi oldalakra az angol, amerikai, francia, német fanatikusok már nem csak a kész digitális vagy hagyományos műveiket töltik fel, hanem büszkén mutogatják a kellék-gyűjteményeiket és azt a helyiséget is, ami nap mint nap tökéletes rendezettséggel vár arra, hogy alkossanak benne. Ezek az ún. "scraproom"-ok. Míg mi itthon többnyire még az étkezőasztalra pakolunk ki, vagy szerencsésebbek a dolgozószobájuk asztalára, "ott messzi" a mániatársak berendeznek egy romantikus-régibútoros, egy bolondos-vidám vagy éppen egy letisztult hightech birodalmat magunknak az alkotáshoz, melyeknek felszereltsége néhol még az itt legnagyobb választékot kínáló kreatívboltok kínálatával is vetekszik.

Mutatok néhány scraproom-fotót, ezúttal a scrapbook.com-ról:

(Kylagirl)

(Loyda)

(OSUashley)

(GrandmaG)

(Shopgirlaudi)

(Halfpint)

Hát így néznek ki kéremszépen ottan a scraproom-ok! Gyönyörűek, nem...??:-)

Tegnap a szintén "fertőzött" anyukámmal alkotódélutánt csaptunk a házuk teraszán. A kinti kisasztal mellé odatettünk egy kempingasztalt, hogy azon elférjenek a cuccaink és még két széket is befogtunk az időleges tároláshoz. Összeöntöttünk, amink van és vágtunk, ragasztottunk, beszélgettünk.

Mutatom a káoszunkat:

Úgyhogy ez pedig a mi falak és egyéb határok nélküli, nyári "scraproom"-unk...!;-)

Mini Indy

Mit tegyen az ember lánya esténként (amikor éppen nem mozizik, barátnőzik), ha élete nagy párja és élete kicsiny párja elutaznak kettesben a nagyszülőkhöz vidékre 4-5 napra?
Hát szkreppeljen!:-D

Egy nagy kreatívboltos bevásárlást követően lehetetlen csak eltenni és ki sem próbálni az új cuccokat. Bár igazából meg sem próbáltam "küzdeni"... Egyszerűen kerestem egy fotót a tarsolyból a szerzett gyönyörű papírok és kellékek színvilágához és nekikezdtem.

Ezúttal valami kalandosabb hangulatot szerettem volna, úgy, hogy közben megmarad az oldal "kisgyermekes" jellege is, így pisztáciazöld, csokibarna és fiús kék pöttyökkel ellátot papírt választottam alapnak a We R Memory Keepers-től. A háttér egy egyszínű, vajszínű pasztellpapír lett, a hagyományos 30x30-cm-es méretben. Erre vágtam a pöttyösből (egy lapostányért körberajzolva:-)) egy nagy kört, amiből aztán egy kis szeletet levágtam és ezt a kör másik oldalán aztán hozzáfűztem. Ehhez csőszegecseket használtam (este 11-kor a teraszon, a kövön beverve a papírba a 6 db szegecset, de szomszédok hallgattak, talán megszokták már...) és ezekbe fűztem a keki színű szalagot. Ezt ragasztottam fel először és ezen tudtam aztán próbálgatni a további elrendezést. (Rika!:-) Hogy miért szalag és fűzés...? Nekem ez valahogy ebben a színben például a bakancs fűzőire enged asszociálni vagy egy madzaggal összefűzött hátizsákra - de bevallom, előzetesen nem gondolkodtam ezen, csak a kérdésed után...:-))

Az újságpapírszerű, szintén scrapbook háttérpapír a Rayher márka, az ebből vágott darabot körben égettem, krétáztam.

Sok 3D-ben feltett elemet használtam, így például a feliratot photoshopban szerkesztettem, egy "csokiszerű" textúrát tettem a megvastagított betűkre és így nyomtattam egy egyszínű pisztáciazöld pasztellpapír alapra. A "mini" felirat kézírással ugyanerre a papírra, ahogyan az inda is ebből lett kivágva. Az inda fölötti pöttyök a háttérpapír pöttyei. A két kisvirág fémből van. Ezek mind-mind pufiragasztóval kerültek fel az oldalra. Ezen kívül szinte minden papírszélt krétáztam-tintáztam a kopottasabb hatás kedvéért.

Legvégül vékonyhegyű barna filctollal keretet rajzoltam az oldalnak, dupla csíkkal, mivel a kettévágott és összefűzőtt kör összességében kisebb lett az oldal szélességénél és valahogy így lett teljes az oldal.

Kreatív blogger díj

Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. "Pozitív energiacsere", jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe...;-) Soha rosszabb "divatot"!:-)))

Ezúttal a Kreatív blogger díjat kaptam meg Zsuzsitól és Millie-től egyszerre: megtisztelő és nagyon szépen köszönöm!!

Zsuzsi ezt írja:

" Tina- akik ismerősek az nlc-s blogok között, azok emlékezhetnek rá. Ő írta ( és írja még most is, csak más blogfelületen) az Andris kuckója című blogot. Már akkor is élvezettel olvastam a bejegyzéseit, mert nagyon olvasmányosan, érdekfeszítően ír a mindennapjaikról. Azután rátaláltam a scrapper blogjára és nagyon megtetszettek a munkái. Igényesek, fantáziadúsak, gyönyörű idézetekkel, versekkel körítettek és ami a legislegfontosabb TELIS-TELI vannak szívvel, érzelemmel, szeretettel. Minden oldaláról süt a kisfia, anyukája, férje, barátai iránt érzett szeretete és szerelme és az életöröm. Ezért azután neki mindenképpen jár a Kreatív blogger díj. (habár nemrég kapott egy nagyon hasonlót, azért remélem ezt is örömmel fogja fogadni) Az egyik kedvenc oldalam tőle ez, de ha van egy kis ráérő időtök böngészétek végig a oldalait. Higgyétek el, érdemes."

Millie pedig ezt:

"Tina, aki az egyik legsokoldalúbb ember, több szinvonalas blogot is ír (amellett, hogy mintaanyu és feleség, dolgozik, kineziológusként és feng-shui tanácsadóként is tevékenykedik). Náluk (szinte) mindig süt a Nap... :-D"

---

A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

*** Tudom, hogy akiknek adom a díjat, nem feltétlenül szeretnék/tudják ezt továbbadni, így jelentem, ez most nem "kötelező", jó??:-) ***

Íme, az én díjazottjaim:

Picur - akinek a gyermekfotóiba pillanatok alatt bele lehet szeretni....! Hatalmas vehemenciával vetette bele magát a fotózás világába úgy 1,5 éve és töredék idő alatt, mint más "profi" fényképész, megkockáztatom, már sok tekintetben világszínvonalat produkál babafotózásban, hatalmas tehetséggel van megáldva - és ez nem hatásvadász túlzás, hanem egyszerűen így gondolom. Nézzétek csak meg a képeit!!;-)

Nik - Aki Millie-től ugyan szintén megkapta a díjat, viszont őt lehetetlenség kihagynom! A lelkivilága finom és egyedi, stílusát és azt, amit közvetít, kötelező tantárggyá tenném az általános iskolában! Nála a meseszerű képzelet és a valóság olyan természetességgel olvad össze, hogy Tőle mindig elhiszem: bármi lehetséges...!:-) Meséit pedig külön imádom.

Kuznyec - Nagyon-nagyon szeretem a stílusát és a digitális oldalait, amelyeknek letisztultságuk és színviláguk fogott meg először. Igazi "meditációs élmény" nézegetni őt, próbáljátok ki!:-)

Hana - Őt tartom a mai magyar "scrap-társadalom" egyik legügyesebb, legkreatívabb tagjának! Precíz, pontos, leheletfinom munkái vannak és nagy-nagy szíve, ami szintén nem elhanyagolható!:-) Nagy újító, próbálkozik, mindig kitalál valamit, amivel egy-egy munkáján meglep és amiből tanulhatok.

Szunyó (Juca) - A scrap révén ismertem meg őt is, aki egy rendkívül sokoldalú, sokat alkotó személyiség, a tortáktól a varrásig mindenféléből igyekszik a maximumot kihozni. Emellett szívesen adja át tudását és tapasztalatait másoknak is, amit külön nagyra értékelek!:-)

***
Update (2008.aug.17.):

Kuznyec azzal lepett meg, hogy "visszaajándékozta" nekem a díjat, köszönöm!:-)))
Ezt írja:
"Tina: Mint már írtam, ő is nagy példaképem, szuperek az alkotásai, digik és hagyományosak egyaránt."

Egy 20 hónapos szótárából

Valamilyen módon mindenképpen meg szerettem volna csinálni ezt a hó eleji strandolós képet Andrissal - főként, hogy eddig igen kevés oldalon vagyunk ketten együtt... Mostanában a legfőbb téma a beszéde ugrásszerű fejlődése, így ezt választottam témául, nagyon sokat mókázunk vele és mulatunk az újabbnál újabb meglepetésein - erről az oldalról azt gondolom, sok minden eszünkbe fog majd jutni, ha később a kezünkbe kerül!:-D

Háttérnek egy mintás DaisyD's papírt választottam, a jobb alsó sarokban az amerikai címke és pecsét már adott volt, ami a "szótár"-témához éppen jól is jött. Két fő szín az oldalon a türkiz és egy sötétebb lazac-szín, ezek nagyjából komplementerek, így vidámmá, élénkké teszik az oldal hangulatát. A tintázott kép alá egy egyszínű, nagyon enyhén lilás akvarellpapírt tettem, amit téptem, tintáztam, erre nyomtattam a kétszínű főcímet is. A szavakat türkiz-színű akvarellpapírra nyomtattam, majd ezeket kivágtam, szélüket szintén tintáztam és 3D-sen ragasztottam fel őket, kétoldalú pufiragasztóval. (Egyébként furcsa, de a tintázás nekem itt új volt, eddig főleg krétázással öregítettem.)

Végül pár nyári mintájú (csikóhal és tengeri csillag) pecsétet használtam itt-ott, a nap közepébe nyomtam egy nagyobb strasszkövet (Long King - Rhinstone Art) és Basicgray rub-on-okat használtam, kétféle fekete sormintát a kép bal valamint alsó, és egy fehér swirl-t a kép jobb oldalán.

(A kép nem túl jó minőségű, igyekszem majd cserélni!)

Alkotó blogoló díj

Már ilyen is van, csak hogy tovább dicsérjük, buzdítsuk és értékeljük egymást még ezzel is - hurrá!:-) Nagyon köszönöm Szilvinek, hogy a két választható alkotó blogoló között engem jelölt meg egynek - tényleg nagy megtiszteltetés ez a scrap.hu egyik szerkesztőjétől!:-))) Örülök neki, ráadásul most igazán jókor jött egy kis léleksimogatás...;-)

Szilvi azt írja:

"Tina, aki a digitális scrapbook mellett nagy örömömre hagyományos oldalakat is szép számmal alkot. Egyszerű, de kifinomult stílusával, gyönyörű fotóival mindig levesz a lábamról. És akkor még a dobozkáit, ajándék táskáját nem is említettem. Külön poén, hogy először véletlenül találkoztunk egy külföldi scrapbook oldalon. :)"

A dolog lényege a következő:

Aki díjazott, az maga is díjazóvá válik, és továbbadja 2 bloggertársának.
1. Kiválaszt 2 olyan blogolót, aki neki kedves, akinek az alkotásait sokra tartja
2. Meg is indokolja, hogy miért éppen őket díjazza
3. Majd hagy az illető oldalán egy üzenetet, amiben felhívja a figyelmét rá :)

Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog, ez csak a díj átadóján múlik.

És íme, a díjazottjaim:

1. Merika - azaz anyu személyesen!:-) Aki ismeri őt, indoklást sem vár valószínűleg...:-D Gyermekkoromban szinte minden ruhámat ő varrta - mindegyik egyedi és nagyon szép volt, egy kabátomat még maga Bálint Ágnes is megdicsérte!;-) A varrás a szakmája, de kipróbált ő is sok hobbit, üvegfestést, mozaikot, decoupage-t, akvarellfestést, pár éve szenvedélyes olajfestő és pár hónapja csatlakozott hozzám: a scrapbook rabja lett ő is! Büszke vagyok rá, hogy az ötvenes, mostmár nyugdíjas anyukám (nagyon furcsa így gondolni rá, mert egy csinos, fiatalos, lendületes nőről van szó) ennyire kreatív és sokoldalú!

2. Millie - kisgyermekes, eredetileg orvos barátném, aki emlékeim szerint talán az én unszolásomra is kezdett bele a gasztroblogjába - addig e-mailben küldte el néha a legjobb receptjeit...:-) Szerintem nem bánta meg, hogy blogba kezdett - de az olvasói tuti, hogy nem, mert jó stílusban előadott, öniróniától sem mentes bejegyzései vannak és gyönyörű képekkel illusztrált főzményekkel kápráztat el mindenkit, aki betéved a "pákosztos macska konyhájába"!:-)

---

Update:

Augusztus 3-án a rendkívül sokoldalú Timcsoca is meglepett ezzel a díjjal - nagyon szépen köszönöm!!!:-)

"Tina: anyja lánya-mondhatnánk. Ő is nagyon kreatív és sokoldalú. Hagyományos és digitális oldalai is fantasztikusak.Gyönyörű fotók és visszafogott stílus jellemzi. Más kreatív alkotásai is elismerésre méltóak(pl .csillagszütyő)."

Csillagszütyő szülinapra

Barátnőmnek készült az alábbi ajándék - imádtam hozzá alapot és kellékeket venni, itthoni készletből válogatni, kiválasztani a színvilágot, a stílust, a szalagokat...

Így történt:

Először összeszedtem hozzá mindent, amit el tudtam képzelni rajta - aztán menet közben ezekből már elég volt válogtani, bár így is épp elég káosz lett az étkezőasztalon...

A nagynehezen kiválasztott papírokból kivágtam a két oldal fedőpapírjait, egyszerűen úgy, hogy körberajzoltam az egyik papír hátulján a csillagformát, majd ráhagytam egy hajtás-szélt (kb. 0,5 cm) és ezt a kivágása után rárajzoltam a másik papírra is, majd azt is kivágtam.

Ezután jött az alap ragasztása, ez kicsit türelemjáték, mert meg kell várni, amíg megragad és megszárad rendesen.

Elkezdtem rápróbálgatni, majd ráragasztani a mintákat, itt-ott inkább már ragasztás után vágtam le a felesleget a pontosság kedvéért.

Az egyik díszítőelem két összefűzött fa gomb volt, ezeket így fűztem és kötöttem össze ahelyükra ragasztás előtt, miután kimértem, hol legyenek és ehhez képest milyen hosszú legyen a zsinórjuk.

A két oldal fedése és díszítése után jött a szütyő "élének" a fedése, ehhez egy harmadik, egyszínű kartonból szalagszerű csíkot vágtam és úgy ragasztottam végig. Azután erre még egy vastag vajszínű, majd egy vékonyabb pisztáciazöld szalag is került végig az él mentén.

És a kész munka:

Boldog szülinapot, Ági!:-)

Retro hangulatban

Újabb kihívás a scrap.hu-n és újabb két alkotás... Szerettem csinálni, szeretek fekete-fehér fotókkal dolgozni.:-)

Az első normál 30x30-as méretű, a háttérpapír márkáját sajnos nem tudom, mert nem volt ráírva semmi:-(, a virág rátétek egy csomagolópapírból vannak kivágva, a szöveg áttetsző fehér pauszra nyomtatva. A rózsaszín csík Basicgray papírblokkból, betűk és ez is krétázva.
A második egy kisebb, 15x15-ös lapocska lett, szintén Basicgray papírok és kaparós csíkok felhasználásával, apu szülinapjára.